VÁMOSMIKOLA TÖRTÉNETE - Vámosmikola Község Honlapja
 
Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]

Számláló (2012.02.21-től)
Ma
Összesen: 19
Egyedi: 6

Legtöbb
Összesen: 88750
Egyedi: 31608

Oldal ...
Összesen: 154346
Egyedi: 69244
Valutaárfolyamok

Valutaváltó


=
VÁMOSMIKOLA TÖRTÉNETE
„Határa mindennel megáldatott; rétje, legelője sok; földei első osztálybéliek”– írja 1851-ben Fényes Elek, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Geográfiai szótárában Vámos–Mikoláról.
Budapesttől mintegy 90 km-re, a Börzsöny hegység és az Ipoly közé, a folyó árvíztől kevésbé veszélyeztetett magaslatára települt község belterülete és határa régóta lakott hely. A víz, a termelésre alkalmas föld és a hegység, erdő közelsége évezredek óta biztosította a megélhetés feltételeit. A falu határában ismert 34, egészen az őskorig visszanyúló régészeti lelőhely leletei is arról vallanak, hogy az Ipoly melletti ártéri dombokon és a Börzsöny lankáin szívesen telepedtek meg az emberek. Ezek közül említésre méltó az Istvánmajorban talált szkíta kori temető, ahol az1960-as évek elején csontvázas és hamvasztásos temetkezési rítusú, 48 kora vaskori és 8 avar sírt tártak fel a régészek.
  Tárgyi emlékek, okleveles említések, dűlőnevek és a környékbeli szájhagyomány alapján valószínűleg öt középkori település: Mikola, Orzsány, Kürt, Novák és Pusztafalu feküdt a helység jelenlegi területén, határában. Ezek közül a késő középkort csupán Vámosmikola élte túl.
   Az 1300-ban villa Mikula, 1304-ben Mycholcht néven említett falu Hont vármegyéhez tartozott. Az idősek körében a múlt században még élő szájhagyomány szerint a község egy Mikola nevű vámszedőről kapta nevét, aki a vámot az Ipoly révénél, a Pásztót Mikolával összekötő út mentén szedte. Az eredetmonda másik változata úgy tudja, hogy a közeli Salgóvár Mikola nevű ura szedte az Ipoly mentén a vámot.
A földrajzi nevek etimológiai szótárában Kiss Lajos is hasonlóképpen magyarázza a helynév eredetét: az összetett szóból álló földrajzi név előtagja a település vámos helyzetére utal, míg az utótag Mikola a Miklós név szláv változata.
Környékünkön ma már csak Vámosmikola földrajzi neve utal arra, hogy a település egykor vámos, vámszedő helyként uralkodói kiváltságot élvezett. Ennek alapján válhatott a 2007-ben alakult Vámos Települések Szövetsége immár nemzetközivé szélesedett, 20 települést tömörítő szervezetének tagjává.
A vámmal kapcsolatban több okleveles említésben szerepel településünk. Legkorábbi iratban az áll, hogy Novák mester mikolai vámszedője 1358-ban Vesszős mester jobbágyát Pásztóra menet jogtalanul megtámadta, bántalmazta. 1388-ban viszont Szécsényi Frank és Simon a régi szokástól eltérően nem Mikolán szedették a vámot, hanem önkényesen a Garam és az Ipoly között. Zsigmond király felszólítja őket, hogy a vámot a hagyománynak megfelelően, Mikolán szedjék. 1419-ből a vám akkori birtokosa, Salgói Miklós jogtalan vámszedéséről értesülhetünk, s uralkodói utasítással kellett felszólítani őt visszaéléseinek megszüntetésére. A börzsönyi Salgóvár utolsó ura elég hírhedt alakja lehetett az Ipoly-vidéknek. 1419-ben amiatt is panaszt tesznek ellene, mert Börzsöny lakosait Perőcsény, Pásztó és Mikola vásáraira, saját jobbágyait pedig a börzsönyibe nem engedte. A vásártartás – ami szintén középkori kiváltságnak számított – ugyancsak érdekeket sérthetett.

   A település rangját vámos- és vásárhely volta mellett középkori egyházashely szerepe is jelzi. A pápai tizedjegyzékből tudjuk, hogy 1332-ben Miklós nevű plébánosa (Nycolaus sacerdos) ½ márka jövedelme után 3 garas pápai tizedet fizetett, és Szent Lőrinc volt a templom védőszentje.
   Oklevelek több középkori birtokosának nevét megőrizték. A XV. század elején Orzsánnyal és Perőcsénnyel együtt Salgóvárhoz tartozott. Később a kincstári tulajdonba került Mikolát 1437-ben Zsigmond király Lévai Cseh Péter erdélyi vajdának zálogosította el. Mintegy 250 éven keresztül a lévai vár mindenkori birtokosa volt egyben településünk földesura. Rövid ideig tulajdonosa Dobó István, aki 1552. évi hősies egri helytállásáért királyi adománybirtokként kapta meg a lévai várat és annak uradalmát.
   A török hódoltság korában az Ipoly völgye is a sok megpróbáltatást, kettős adóztatást kiállt területek közé tartozott. 1552 és 1593 között a hódoltság része, majd a királyi Magyarország peremvidékeként szenvedte a török portyákat és a fosztogató idegen hadakat. 1663 és 1685 között ismét török uralom alá került, és Buda visszavételét megelőző évben szabadult fel.
   A viszontagságos évtizedekben is folyamatosan lakott volt az 1463-tól egyre inkább Vámosmikola néven emlegetett település. A helység lakottságát a folyamatosan élő családneveken túl magyar és török összeírások igazolják. Az esztergomi szandzsák 1570. évi összeírása szerint Vámos-Nikola faluban 40 ház, ugyanennyi családfő, 33 férfi családtag és 3 szóga, összesen 76 férfi lakos él. A falu 9110 akcse adót fizet. Az összeírás két egykerekű malmot is említ. A török uralom megszűntével rövidesen a község birtokosa is változott: a XVII. század végén a lévai vár több közeli falvával együtt Mikola is a herceg Esterházy család tulajdonába került.
   A Börzsöny vidékén a XVI-XVII. században elterjedtek a lutheri és kálvini reformáció tanai. Vámosmikolán a református vallás eresztett gyökeret, a Thököly Imre vezette felkelés idején a községnek már református lelkésze volt. 1700-ban fellángoltak az ellentétek a reformátusok és a katolikusok között a templomhasználat miatt. Balassa Ádám prépost bezáratta a mikolai református templomot, ugyanakkor a helység lakói a katolikus iskolamestert elkergették, és az oltárt két alkalommal is kidobták a templomból. A Rákóczi-szabadságharc idején megtartott szécsényi országgyűlés a „mikulyai” reformátusok kezén hagyta a templomot. Két prédikátor neve maradt fenn: 1712-1714 között Tornóci István, utána Dési István volt az anyaegyház lelkésze. Utóbbinak 1740-ben el kellett menekülnie a községből. Erre az időre a falu lakosai között a katolikusok kerültek többségbe, melynek lehetséges oka 1735-ben Turóc és Nyitra megyékből történt német lakosok betelepítése. 1745-ben templomukat is visszakapták a katolikusok.
   Erről a templomról egy 1750 körüli településrajz és az egyházmegyei vizitációk jegyzőkönyvei alapján alkothatunk képet. A jelenlegi Szent János tér közelében állhatott a középkori építésű templomocska, körülötte temető. Torony nélküli román stílusú, boltozatos apszissal és sík hajómennyezettel ellátott épület volt. Amikor a katolikus lakosság visszanyerte, már szűknek bizonyult.
   A mostani római katolikus templom építtetője a község kegyura, herceg Esterházy Pál Antal. Az 1813. évi főesperesi látogatás feljegyzése szerint 1752-ben épült. A templombelső terében látható diadalív feliratának római számértékű betűiből is az 1752. év olvasható ki. Védőszentje Szent Mária Magdolna. Egyhajós, homlokzati tornyos, keletelt barokk templom, befedett kriptával, négy haranggal. A hagyomány szerint a kriptában Esterházy Erzsébet hercegnő nyugszik. A templomnak három oltára van, mindhárom a felépítés idejéből származik. A főoltár Szent Mária Magdolna tiszteletére épült, az oltárkép Friedrich Bernard alkotása. A szentségtartó ajtaján értékes, bronzszínű domborműves fafaragás az emmauszi tanítványok jelenetét ábrázolja. A fehérre festett szószék felett a Jó Pásztor nagy méretű faszobra látható. A vörösmárvány keresztelőkút XVIII. századi. A templom történetének szomorú eseménye az 1895. évi tűzvész, melynek következtében a zsindelytető elégett, a tűz hevétől a harangok megolvadtak és lezuhantak. A templombelső felújítására 1976-78 között, külső renoválására a tetőszerkezet javításával és újra fedésével együtt 1996-ban került sor.
   Vámosmikola katolikus egyháza 1787-ig Nagybörzsöny leányegyháza volt, 1810-ben plébániai jogú egyházzá vált. A plébánia épülete 1797-ben épült. Első plébánosa, Egyházy Ádám 48 éven keresztül teljesített szolgálatot a községben. Az utókor nagy érdemének tartja, hogy a német ajkú hitközséget magyarrá tette. A köz-ség XIX. századi híres szülötte Cselka Nándor (1834-1897) címzetes püspök, Budapest székesfőváros érseki helytartója, a budapesti papnevelő intézet rektora.
   1958 szeptemberétől négy és fél esztendeig a mikolai plébánia volt kényszertartózkodási helye dr. Endrey Mihály püspöknek, az Esztergomi főegyházmegye vezetőjének, későbbi váci püspöknek.
   A vámosmikolai refomátus gyülekezet lelkipásztorának elveszítése után az ipolypásztói református egyházközség leányegyháza volt 1920-ig, majd 1920-1938 között Perőcsény filiája. 1938-1945 között ismét Ipolypásztóhoz, míg 1945-től folyamatosan a perőcsényi református egyházhoz tartozik. Századunk elejétől református iskola is működött Vámosmikolán. Az épület egyben a gyülekezet imaháza is volt. Ennek helyén épült 1982 és 1990 között a település arculatába jól illeszkedő kistemplom, melyet 1990. augusztus 12-én dr. Tóth Károly püspök szentelt fel. Az úrvacsoraosztáshoz használt tárgyak közül igen régi egy címeres ónkanna és egy címeres ónkehely.
   Vámosmikola műemléki jellegű épületei, szobrai és egyéb műalkotásai zömében a magyar barokk fénykorából, a XVIII. századból származnak. Az Esterházy család e század második felében építtette fel a jelenlegi Esterházy–Huszár-kastély földszintes, barokk stílusú kúriáját.
   A vámosmikolai uradalom 1875-ben került a Baráthi Huszár család birtokába. 1914 és 1921 között a hitbizomány tulajdonosa, Huszár Tibor emeletes épületszárnnyal bővíttette ki a régi udvarházat. A család egyik tagjának, Bélának kicsapongó, költekező életviteléről őrizte meg a szájhagyomány azt az esetet, hogy egy főúri bálon apját túllicitálva 100 forintos bankóval gyújtotta meg cigarettáját. A család tagjaira, persze, nem ez a magatartás volt jellemző. A kastély utolsó gazdája, Huszár Károly a második világháború idején még a nemzeti ellenállási mozgalomban is részt vett. Kapcsolatba került a Börzsönybe Budapestről települt Görgey antifasiszta zászlóaljjal, és annak tagjaival valamint helyi nemzetőrökkel fontos információkat juttatott el az 57. német páncélos hadtest terveiről a szovjet hadseregnek. Tevékenységét 1995-től a kastély kőfalán elhelyezett emléktábla őrzi, míg a Görgey zászlóalj tagjainak Illés Gyula szobrászművész alkotása állít mementót. Ugyancsak a művész készítette el az első és második világháborúban elesett, hősi halált halt vámosmikolaiak emlékművét.
   1939 és 1944 között Vámosmikolán talált ideiglenes otthonra többszáz lengyel menekült. A község lakói hamar befogadták, megszerették őket. A tábor az évek múltával egyre inkább a menekültek között levő zsidók elhelyezésére szolgált. Az 1944-es német megszállás után egy részük koncentrációs táborba került, az itt maradottak többsége viszont magyarok segítőkészsége folytán, főleg az utolsó táborparancsoknak köszönhetően, szerencsésen megmenekült a Németországba való evakuálástól.
   A XIX. század közepétől a helység lakói között is növekvő számban éltek zsidók. Számuk egy 1921-ből fennmaradt összeírás szerint 265 fő. Külön temetőjük volt, zsinagógát is építettek, mely 1947-ig állt fenn. A helyi zsidó lakosságot 1944-ben az ipolysági gyűjtőhelyre deportálták. A háború után a borzalmakat túlélők közül sem igen kerültek vissza a községbe.
   A Rákosi-rendszer diktatúrája, terrorja és a szovjet megszállás ellen kibontakozó 1956-os forradalom és szabadságharc alatt Budapesten a 19 éves vámosmikolai Dombóvári János egyetemista mártírhalált halt. A véres események Vámosmikolát elkerülték, mely részben Huszár Károly óvatosságra intésének, és Olexa József, a helyi nemzeti bizottság elnöke higgadtságának, józanságának köszönhető. A Kádár-rendszer utóbbi, köztiszteletben álló mikolai lakos érdemét mégsem méltányolta, inkább számos társával együtt meghurcolta.
   Községünk a trianoni és a párizsi nagyhatalmi döntések következtében határ menti településsé vált. Magyarország megcsonkításának feledésbe menésétől óvja a jámbor szemlélőt a községben 2009-ben létesített kopjafás emlékhely.
   Vámosmikola az Ipoly alsó folyásvidékének rangos települése volt az utóbbi két évszázadban. Három ízben is járási székhely: először az 1848-49-es szabadságharc bukásától a kiegyezést követő átszervezésig, majd 1908 és 1939 között, végül 1945 és 1950 között. Az 1970-es és 1980-as években Tésa és Perőcsény községekkel együtt alkotott közös tanácsot, melynek székhely községe volt. Jelenleg körjegyzőségi státusza van. 1994-ben Budai Tibor grafikusművész terve alapján készült el a település címeres zászlaja. A fehér alapszínű, téglalap alakú zászló geometriai középpontjában található címer álló háromszögű pajzsban négyelt osztás, középen térdeplő, kezében könyvet tartó angyallal. A mezők színe sakktábla mintában piros és kék. A község mezőgazdasági jellegét régi pecsétje alapján a címerben az érett búzakalász és az eke szimbolizálja. Vámosmikola folyója, az Ipoly a bal alsó mezőben jelenik meg.
Környékünk, s falunk természeti adottságai elsősorban a gabonafélék és a bogyósgyümölcsök: málna, ribizli valamint az alma termesztésének kedveznek. A múlt század közepéig jelentős volt állattenyésztése is: a tejelő- és hízómarhatartás, sertéshizlalás, a század végén a nyúltenyésztés. A bogyósgyümölcsök termesztése manapság leáldozóban van, a szarvasmarha-tartás szinte teljesen megszűnt, általában saját szükségletre maradt meg a sertés- és baromfinevelés.
Községünket 2011 végén 1600-an lakták.

Az összeállítást dr. Koczó József helytörténész készítette
Dr. Rétvári Bence
Pályázatok

Magyar Falu Program
BELÉPÉS


Bűnmegelőzési Projekt

BELÉPÉS


Naptár, névnap
Névnap és dátum script




Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva. Az oldalt Bárdi Alex készítette.